tl   tr
 
tl  
 

A veszélyes állatfajok

Ausztrália a szépségei mellett, úgy tűnik, meglehetősen veszélyes kontinens is. A cápáktól és a mérges tengeri állatoktól a halálos csípésű pókokon át a legveszedelmesebb kígyókig minden megtalálható, sokszor nagyvárosi környezetben is. A cápák (különösen a nagy fehér és a kalapácsfejű fajtájúak) rettegett ragadozóknak számítanak: szinte nincs év, hogy ne legyen áldozatuk.
A trópusi vizekben honos, és a felismerhetetlenségig kőre hasonlító "stonefish" gerincén lévő néhány tüske halálos idegmérge másodperceken belül hat. Több medúza (például a "blue bottle" vagy az átlátszó "jellyfish") többméteres hosszú csápjával életre szóló (gyerekeknek pedig akár végzetes) fájdalmakat, hegeket képes okozni. Épp ezért trópusokon, a parti vizeken a nyári főidényben tilos fürödni; távolabb, a szigeteken pedig kizárólag csoportosan, trikóban és egy üveg ecettel a strandtáskában, hogy mindig kéznél legyen.



Sydney kétféle, igen mérges pókkal is "büszkélkedhet". A halálos csípésű tölcsérfonó pók ("Sydney funnelweb spider") hivatalos elnevezése is a városhoz kapcsolódik. Jellegzetessége a tölcsér alakú pókháló, továbbá az, hogy kizárólag az Operaházzal szemközti északi parton található. A csípés ellenszerét tíz éve találták meg, úgyhogy már gyógyítható. 
Minden évben azonban több baleset is előfordul pókcsípésekből adódóan. A másik veszélyes fajta a piros hátú pók ("red back spider"), amely kerti munka közben sokszor előbukkanhat, mert egész Ausztrália területén megtalálható.

Mérges kígyók vonatkozásában is bővelkedik a kontinens a tengerektől a sivatagon át az elővárosokig. A "fierce snake" például a legmérgesebb a világon, sőt a tudomány számára eddig ismert legerősebb mérget állítja elő. Így kiránduláson nem árt az óvatosság, és a szükséges ismereteket a gyerekek az iskolai oktatás keretében elsajátítják. Melbourne néhány elővárosában például száraz forró nyarakon rendszeres látogató a "taipan", a "tiger" vagy a "brown snake".
De az iskolákban az ausztrál szarka ("magpie") veszélyeire is oktatják a nebulókat. Ez a madárfaj - különösen költési időszakban - igen agresszíven viselkedik, és éles csőrével rendszeresen támad meg felnőtteket is a tarkójukon. Ellenzős sapka viselése azonban elegendő óvintézkedés.

Végül még egy érdekesség. A "cassowary" - a leginkább struccra emlékeztető óriás futómadár - borotvaéles középső ujjával, "karate-rúgással" sebesítve támad vagy öl, Queenslandben például külön kresz táblák figyelmeztetik felbukkanásuk veszélyére a turistákat, autósokat. Észak-Queensland nedves trópusi esőerdeiben és a Cape York félsziget északkeleti részének elszigetelt területein él.
Az egyik legmeghökkentőbb és minden bizonnyal a legnagyobb madár, amely az ausztrál esőerdőkben előfordul. A cassowary a strucc és az emu után a harmadik legnagyobb testű futómadár. A nőstények általában nagyobbak, mint a hímek, a kicsinyeik sötétbarnák és csíkos krémszínűek. Kb. 3 éves korukra érik el a felnőtt kort. Vannak olyan jelentések, amelyek szerint 30-40 évig is elélnek a vadonban és akár 60 évig is fogságban. Egy kifejlett példány súlya, pedig akár a 85 kilogrammot is elérheti.



Cassowary-t a queenslandi és az ausztrál törvények a veszélyeztetett fajok közé sorolják. Becslések szerint körülbelül 1500 vadonélő példány maradt már csak meg.
Bár, nem mérges állat, de igen sok "mérget" okoz, ezért meg kell itt említeni a legtöbb ausztrál háztartás megkeserítőjét, a csótányt. Sydneyben kiirthatatlannak tűnik a hat-nyolc centiméteresre is megnövő, repülni is tudó, elképesztően alkalmazkodó világosbarna szörnyeteg. A legvalószínűtlenebb parányi résekbe is befészkeli magát, a házak alapozásába épp úgy, mint a konyha zegzugaiba. Személyes tapasztalat, hogy a mosogatógép agresszív mosószerrel alkalmazott forró programját is vidáman túléli. Villanyoltás után jön el az idejük. Ilyenkor felderítő útra indulnak, ám váratlan lámpagyújtás esetén villámgyorsan eltűnnek. Azt mondják Sydneyben, hogy aki megtalálná az igazi ellenszerüket, valószínűleg Nobel-díjat érdemelne.


 
bl   br
 
bl   lr


Powered by: Insms.net