tl   tr
 
tl  
 

Irány az "outback" - avagy pokoli kalandok

Ausztráliában az igazi nagy kaland a kontinens belsejének, azaz az "out-back" felfedezése. Vesz az ember egy kéthetes vagy egyhónapos bérletet a két nagy autóbusz-társaság valamelyikére (Greyhound vagy Ansett Pio-neer), összepakolja a legszükségesebbeket, majd nekivág az általa megter-vezett 9000 kilométeres nagy utazásnak. A jól bevált turista ritmus: egy éjszaka a buszon, a másik turistaszálláson, közben 1500-2000 kilométer hosszú szakaszokkal az ember háta mögött. S természetesen végtelennek tűnő vörös kavicsos földutak, (dirt roads) "volt egyszer egy vadnyugatnál is vadnyugatibb" pihenőhelyek, sokkoló négy pótkocsis kamionok (road train) látványa 2 naponként és az isten háta mögötti vérbeli ausztrál akcentus.



Egyébként maga az ausztrál "átlagember" is - egyszeri nagy európai vagy amerikai kalandja mellett - általában idősebb korában nyugdíjasként, vagy a féléves szabadság keretében felkerekedik kontinensének felfedezésére. Kényelmesen, terepjáróval vagy lakókocsival, annyit időzve egy helyen, amennyi jólesik.
Egy ilyen úton - a csodálatos természeti szépségek, földrajzi albumokban ábrázolt nevezetességek mellett - a vándor óhatatlanul elvetődik a szó szoros értelmében pokoli helyekre is. Az Alice Springs-Adelaide szakasz, ami a kontinens belsején észak déli irányban futó turista útvonalat jelenti, például érinti azt a mintegy fél Magyarországnyi, ma is zárt területet, ahol az ötvenes években föld alatti atomrobbantásokkal kísérleteztek. Az éjszakai megállás során azonban csak rövid ideig tart a turista borzongása, mert pillanatok alatt lenyűgözi a sivatagi csillagos égbolt varázslata. A csillagok szokatlan gazdagsága a morzsákkal teleszórt égi abroszhoz hasonlítható. A varázslat egyik oka a szokatlan tiszta klíma, a másik pedig a déli téltekének az északitól markánsan különböző csillagképei.



Dél-Ausztrália éghajlata - leszámítva a keskeny tengerparti sávot - egyébként emberi tartózkodásra szinte alkalmatlan. A szakemberek a legszárazabb kontinens legszárazabb államaként is szokták emlegetni. A helyi opálbányászok például Coober Pedyben a föld alá vájták barlanglakásaikat menekülve az elviselhetetlen forróság elől. A település "főutcáján" még a rövid éjszakai megálló során is ízelítőt kapni a napközbeni forróság "halálos leheletéből".



Egy másik ilyen földi pokol Queensland belsejében Mount Isa bányászvároska. A 2050 kilométeres Alice Spings (sivatagi terület, Ausztrália közepe) - Townsville (trópusi Queensland) szakasz közel fél távjánál, Queensland forró szárazföldi nyugati vidékén a különféle útvonalú távolsági autóbusz-járatok közötti átszállás félnapos kényszer-pihenőre kárhoztatja az utazót. A higany, ólom, réz, cink és más nehézfémek bányá-szatából és azok feldolgozásából élő helybéliek döntő többsége csak néhány évre vállal munkát itt anyagi megfontolásból, aztán elmenekül erről az elátkozott helyről. A város-ka pár tucat háztömbnyi központjának - túlzás nélkül- minden második üzlete kocsma, illetve autós (behajtós) italüzlet. A helyi társadalom lecsúszottjai az üzletek homlok-zatán elmaradhatatlan veranda jellegű előtető (awning) oltalmában a forró, port kavaró szélben a járdaszegélyen ülve szürcsölik a hideg sört. Az autóbuszból való kiszállás után a hőségben a megfáradt vándor első útja természetesen a kocsmába vezet.



A kocsmaajtón kifelé jövet merül fel aztán az igazi kérdés: hogyan tovább a maradék hat órában? Rövid felfedező séta után kiderül, hogy a város legnagyobb attrakciója pompás vizű ingyenes strandja, ahol önfeledten hancúrozó aboriginal gyerekek népes táborának kellős közepén pazarul regenerálódhat. Szüksége is lesz rá, hiszen még több mint egy teljes éjszakai kanyargós buszút vár rá, amíg a mindenért kárpótlást nyújtó trópusi partokat eléri, a Világörökség-listás Nagy Korallzátonyok földjét.
 
bl   br
 
bl   lr


Powered by: Insms.net